„Éppen, hogy csak bejött a papírforma!”

Drámai diadalban hódítottuk el az Európai Szuperkupát. Sokan jelentéktelen trófeának ítélték meg ezt a csúzliágasba ágyazott féltojást, nekem speciel ez igazán fontos volt. Egyrészt, mert ilyenünk még nem volt, másrészt mert egy német csapat sem nyerte még meg soha, harmadrészt a Cselszkitől vettük el, negyedrészt az általam úgy utált Műringyó Cselszkijétől. Az már csak hab volt a tortán, ahogyan megnyertük.

Isten nem ver bottal, csak Lukakuval igaz-e José? Beszoptad bibibííí!

Félre téve a vulgáris stílust és visszatérve az intelligens szurkoló gúnyájába érdemes kicsit megnéznünk a meccset, amolyan részleteiben megközelítőleg.

Sajnos ki kell emelnem, hogy a Cselszki kezd csapat formát ölteni, ez pedig az én meglátásom szerint semmi másnak nem köszönhető, mint annak, hogy van egy edzőjük. Egy olyan edzőjük, aki a csapatot egységes irányba tereli és rá tud húzni egy stílust a csapat egészére. Persze nem várhattunk mást José mestertől, minthogy a Londoni Kékekből Londoni Henteseket csinál (talán ezért akarta ennyire megvenni a Vén Rúnit), de ez nem változtat azon a tényen, mi szerint a Cselszki jobb lett (nem jó! csak jobb). Tagadhatatlan, hogy vannak tehetséges focistára hasonlító egyedek a Cselszkiben, de szerencsére azért nem világklasszisok. A taktikájuk egyszerű volt. Védekezni foggal-körömmel-könyökkel-talppal meg amivel lehet, majd kontrázni amikor lehet. Szomorú, de be is jött nekik nagyjából, bár mind a két gól elkerülhető lett volna. Először is nem kell üresen hagyni Torrest (jó megértem én, hogy Torres, de hát „Vak tyúk is talál szemet!”), más felöl pedig nem kell benyalni minden gyermeteg lövőcselt. Harmad ízben pedig el kéne rabolni a Petr Cech nevű formát és bezárni egy furgonba a meccs idejére, valamint be kéne lőni a ziccereket (is).

The "Special" One

Ami pedig minket illet, az már az érdekesebb kérdés. Számomra továbbra is az egyik legszomorúbb az idei szezonban, az a Bayern szurkolótáborának két részre szakadása. Ezen felül a Pep ellenes „mozgalom” az idegőrlő. De nem vagyunk egyformák, vannak közöttünk, akik sírni szeretnek és vannak, akik nevetni. Ilyen ez a világ. Számomra egy komoly hibát vétett Pep (idén már sokadszor), ez pedig a 13-as (akinek a nevét nem mondjuk ki) folyamatos lehetőséghez juttatása. Mármint lehetőséget adni neki, hogy elkúrja a meccseinket. Ettől függetlenül a Cselszki ellen jól nyomtuk (még 13-as sem volt annyira szar), és ami igazán tetszett, az a győzni akarás.

Ominózus pillanat volt, amikor Ribery a gólja után kirohant Pephez, persze feltehetően a beszélgetésük magasröptű volt

- Odabasztam a geciknek mester!!! Jeeee!!!

- Há mondtam, hogy kúúúúrd ráááá izombóóóó bazzzeg!

na persze megtörténhet, hogy a relativitáselmélettel kapcsolatos egyetértésüknek adtak hangot, ezt talán soha nem tudjuk meg, viszont őszinte interakció volt, ez nem vitás.

Azóta (legmélyebb elkeseredésemre) többen leárulózták és/vagy seggnyalózták Franckot, ami elfogadhatatlan szurkolói magatartás. Én egyelőre hiszek a katalán ördögben, mert vakon bízom a Kalle-Uli-Lahm-Ribery kvartettben (is). Ha ők megvédik az antikrisztust, akkor biza én is sátánista leszek.

Nekem ez a meccs a fény volt az alagút végén, mert láttam a srácokon, hogy akarnak. Ez az, ami mindennél fontosabb. A tudásuk és a rutinjuk megvan, már csak az akarás kell. Hiszem, hogy sikeres szezont fogunk zárni (no nem a triplázásra gondolok, de egy esetleges duplára), ahogyan azt is szentül hiszem, hogy az eredményesség nem Pep-en fog múlni. Ha a fiúkat elkapja a gépszíj, akkor mindegy ki az edző, szétkapnak mindenkit.

Persze sejthető, hogy az ősz gyengébb lesz, itt csak remélem, hogy a Buliban legrosszabb esetben is csak pár pont lesz a lemaradásunk, a BL csoportból meg tovább kő menni oszt annyi. A DFB Pokalt meg személy szerint leszarom. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.